ÁghyBlog

Tegyük fel, hogy cégvezető vagy egy kisebb cégnél. Van egy embered, akivel nem jössz ki túl jól - ami még ennél is nagyobb baj, hogy a többi beosztottad még ennyire sem. Többször jelezték már feléd, hogy valamit lépni kellene. Te pedig néhány szóbeli ejnyebejnyén kívül mást nem adsz neki - ezek után pedig mindig elégedetten nyugtatod a népet: most már minden szép és jó lesz. Talán magadat is…

Nyilván azt mondod, ilyen nincs, mindig van egy pont, amikor betelik a pohár, és kész, nincs tovább. A többség valóban így gondolja, de tényleg van olyan vezető, aki képtelen bárkit is kirúgni. Elküldeni, elbocsátani, eltanácsolni - próbálhatjuk szépen is megfogalmazni, a lényeg ugyanaz marad.
Miért? Ha már egyszer “főnök” az illető, miért nem tud/akar keménykezű lenni? Sőt: ha nem tud/akar keménykezű lenni, miért lesz “főnök”?

(more…)

Annak idején írtam egy ergonómiai véleményt az MT-ről, még az egyetemen, az egyik tantárgy nagyházijaként. Azóta a LolkaBlogban is a WP-t kezdtem használni, és íme, itt is, úgyhogy megérett a gondolat, hogy visszatérjek rá.

Lássuk tehát. A WP adminisztrációs oldaláról sajnos nem tudok beszámolni, hiszen mindkét szerveren csak “vendég” vagyok, még ha az egyik itt figyel is a kamránkban. Erről a témáról Gaba blogját érdemes figyelemmel kísérni.

Felhasználói szempontból rendkívül kényelmes a rendszer. Nagyon sok funkció érhető el, mégis rendszerezett, áttekinthető. A menüje kétszintű, ez is tetszik, így csoportosítva érek el mindent, teljesen logikus elrendezésben. Sőt, még annak az ergonómiai “alapelvnek” is megfelel, hogy egy szinten 6-8 elemnél többet nem találunk, ezzel is csökkentve a felhasználóra zúduló egyidejű információmennyiséget.
(more…)

Ha hiszünk a reklámoknak, manapság már az egész világ ergonomikus: a billentyűzet, a műszerfal, a gyerekjátékok, az esztergapad, az űrszonda… De úgy érzem, ez is azon kifejezések közé tartozik, melyeket használunk nap mint nap, de pontos jelentésével nem vagyunk tisztában.

Maga az ergonómia szó a második világháború után a görög ergos (munka) és nomos (törvények) szavak összetételéből alakult ki. Akkoriban tehát az emberi munkavégzés törvényeivel kapcsolatos tudományág volt, később jelentése igencsak kiszélesedett. Az angol szakirodalomban „human factors” kifejezéssel egyenértékű ergonómia szó egyik (Sanders és McCormick által 1993-ban meghatározott) definíciója:

„A ’Human factors’ feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket az emberi viselkedésről, korlátokról és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, gépek, rendszerek, a munkafeladat, a munkakör és a környezet tervezése során, mint a hatékony működés, valamint a biztonságos és kényelmes emberi használat (alkalmazás) feltételeit.”

Hatékony, biztonságos, kényelmes. A környezetünkben valóban mindenről elmondható ez?

Azt írja a PC Fórum, hogy a Microsoftnál fogják továbbfejleszteni a Firefoxot:

“Sam Ramji ugyanis meghívta az Internet Explorer legnagyobb konkurensének számító nyílt forrású böngésző készítőit, hogy azok a Microsoft laboratóriumában, a redmondi cég szakembereinek segítségével fejlesszék tovább a Firefoxot, annak érdekében, hogy az problémamentesen fusson a cég következő generációs Windows rendszere, a Vista alatt is.“

Erre kíváncsi leszek…

Rendeltem egy csomagot. A szállító cég 72 órát vállalt határidőnek, akkor hozzák ki. A futár 69 óra 31 perc elteltével csengetett. Korrekt.

Valahol szomorú, hogy az számít kellemes meglepetésnek, ha valami időben megtörténik. Annyira megszoktuk (sajnos), hogy általában az a kérdés: mennyit késik? A projekt lezárása, egy mérföldkő teljesítése, az ügyfél a megbeszélésről, a beígért doksi,… stb. stb. stb.
Korrekt, hogy vannak még cégek, emberek, akiknek számít a vállalás, mit, mikor, milyen minőségben, mennyiért. A mi szakmánkban is ezt kellene rendszeresíteni, elterjeszteni. Elérni.

Vannak szituációk, amikor az embernek titkolnia kell, hogy nincs. Van, amikor azt kell titkolni, hogy van. Mert az embert gyakran a pénztárcája alapján ítélik meg.

Nem az állami gépezetre gondolok, hanem az emberi kapcsolatokra. Arra, amikor valaki közeli rokonnal, ismerőssel ügyelni kell arra, mit mondok, nehogy erről vagy arról elszóljam magam. Ne tudjanak róla, hogy valami hiányzik, ami nekik megvan. De ne tudjanak arról sem, ha valami megvan, ami nekik hiányzik.
Ha mégis, akkor jöhet a magyarázkodás, és a tudat, hogy az a valaki most rosszul érzi magát. Részben azért is, mert nem tudott a dologról - ugyanakkor önmagában a dolog miatt is. Ha tud róla, az a baj - ha nem, az sem jó. És ebben az egész örlődésben én húzom a legrövidebbet, mert így sem, úgy sem tudok jót tenni.

A régi blogomban már szerepelt, de szeretném, ha itt is meglenne, ne vesszen el, ha már egyszer… Szóval ide is feltettem a korábbi SharePoint szótárat - remélem, van, aki hasznát veszi.

Mindig is úgy képzeltem, hogy Beni kb. féléves korában nekiállok újra dolgozni, itthonról valamit. Mielőtt eljöttem szülni, az utolsó (előtti) munkahelyemen volt egy kis gond, túl nagy “kockázati tényező” lettem, így nem tudtam dolgozni addig, míg akartam. Ott volt előttem 4-5 hónap még a szülésig, meló nélkül.
Édes semmittevés?! Nem nekem való.
Szerencsére a pánik csak 1-2 napig tartott, egy másik cégnél jött egy projekt-meló, aminek pont a szülés előtt másfél hónappal lett vége - ideális. A téma, a munka is tetszett, itthonról dolgozhattam, csak megbeszélésekre kellett járnom, az ügyfélhez és a céghez néha.

Aztán megszültem, itthon vagyok azóta is. Megírtam néhány cikket, de a szakmai életem ki is merült ennyiben. Itthonról eljárni persze továbbra is csak igen korlátozottan tudok Beni miatt, de most a nyár vége felé igencsak összesűrűsödtek a dolgok. Egyrészt nekem is van néhány ötletem, másrészt hívnak tanácsadni többfelé. Azt persze nem lehet itthonról…
És nyilván ebből annyi, hogy 3 embernek is elég lenne. Most, amikor még egy teljes embert sem teszek ki ilyen szempontból. Így szokott ez lenni…

Újra blogolni kezdek, új helyen, talán (valószínűleg) új témákban is.

Most ért vége a nyár, legalábbis az a része, amit nem itthon töltöttem - kisfiammal a Balatonra költöztünk nyár elején, azóta többnyire ott voltunk, néhány napra, 1-2 hétre jöttünk vissza Bp.-re.
Most újult erővel látok neki tennivalóimnak. Mivel régi munkahelyemhez már nem köt semmi, valószínűleg új témák jelennek majd meg az életemben és a blogomban is, az új lehetőségekkel együtt. Meglátjuk…