Sokminden történt az elmúlt napokban, mégsem történt semmi. Várok.
Több döntésre is.
Kezdem nagyon érezni magamon, hogy a gondolkodásomnak nem tesz jót az egész napos itthon ülés, a tudásomról ne is beszéljünk. Írok ugyan időnként néhány cikket, fordítok pár dolgot, de ez nem ugyanaz. Most éppen arra várok, hogy egy bizonyos cég megkap-e egy bizonyos munkát egy bizonyos ügyféltől, mert ha igen, kellek nekik ismét tanácsadni. Ha igen, akkor pár héten belül lesz némi meló, itthonról, néha egy-egy megbeszélés, meeting… Beni mellé heti 2x fél napra találtunk pótnagyit, így egy-egy alkalommal nyugodt szívvel “ellóghatok” itthonról.
Ha nem, akkor marad az eddigi felállás - azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben én magamnak találok ki olyan “feladatokat”, amelyeket már rég szerettem volna megoldani, megtanulni, végigcsinálni. Ötletek vannak, meglátjuk, mi lesz belőle. Fel kell frissíteni az agyamat.
Nem, ez nem a “karrierista” Ághy, csupán a saját józan eszemet szeretném megőrizni, hogy ezzel mások szemében is normális ember maradhassak, ne egy pelenkákra beszűkült, teljesen megváltozott valaki. Igen, lehet úgy fogalmazni: nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen
Szóval agymentés indul, már csak meg kell jól szervezni, hogy minden működjön az elképzeléseim szerint. Mindenesetre most várok tovább, mi a döntés eredménye, de közben készülök arra is, mi lesz, ha nem lesz.
Végül is ideje lenne ezt a blogot is tartalommal töltögetni, nem? 