ÁghyBlog

Egy magyar nyelvű összehasonlítás az SPS2007 és SPS2003 verziókról. Helyenként sajnos eléggé érezhető, hogy “magyarított” verzió

Angolul viszont itt érhető el.

Az utóbbi időben többen is megkerestek azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet rendbetenni egy vállalat folyamatait, projektjeit, hogyan növelhető a hatékonyság, és ezáltal a profit? Hogyan lehet fejlődni a módszertanok, projektkezelés, dokumentálás, minőségbiztosítás területén? Hogyan lehet pontosan, tervezhetően fejleszteni? És természetesen ezáltal sok-sok elégedett ügyfelet szerezni?…

Az egész folyamatot egy otthoni rendrakáshoz-nagytakarításhoz tudnám hasonlítani. Mindenkinek más az igénye: van, aki tökéletesen jól érzi magát a legnagyobb “disznóólban” is, míg mások a precíz, már-már beteges rendrakók közé tartoznak. És természetesen van a “hétköznapi” átmenet.
A lakás rendbetételének első lépése: felismerni a rendetlenséget. Ezután fogalmazódik meg az igény egy magasabb szintű rendre - már akiben. Akinek jó a kosz, a rumli, annak egészségére…

Szóval valamilyen apropóból megfogalmazódik az igény egy nagytakarításra. Itt a tavasz, rég voltak mosva a függönyök, vendégek jönnek hétvégén, leváltották a vezérigazgatót, egy kritikus projekt elcsúszott, szükségessé vált egy akkreditáció, stb. stb.
Hogyan tovább?
Ugyanúgy, mint a takarításnál! - Gondoljuk végig, hol is kezdjük. Ha csak épp a napi rutin részeként szeretnénk felporszívózni, könnyű a dolgunk. Ha nagy a kosz, a káosz, és azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, mihez kapjunk - nehezebb a dolgunk. Nekiállhatunk egyedül, de így igen lassan fogunk haladni, és gyakori a “mire a végére érek, kezdhetem elölről” érzés is. Kérhetünk segítséget a családon (cégen) belül, így valamivel gyorsabban haladunk - persze csak akkor, ha ez a segítség tényleg segít, és nem először fog életében portörlőt…

A “legütősebb” megoldás, ha szakembert hívunk. Egy hivatásos takarító pillanatok alatt rendet tesz, sőt jó esetben még azt is átlátja, amivel még nagyobb rendet, tisztaságot teremthet, hogy ne kelljen két nap múlva újra elölről kezdeni az egészet. Nemcsak ott töröl fel, ahol a “papok táncolnak”, hanem a szőnyeg alól is kisöpör, észreveszi a sarokban lógó pókhálókat, a legfelső polcon porosodó felesleges papírkupacot.
Hasonlóan át kell látnunk a folyamataink szőnyege alá “söpört” olyan tényezőket is, amelyek a hatékonyság rovására mennek. Egy bomlasztó kolléga, dokumentálatlan projektvezetés, rosszul felépített csapat, stb.

Ha ezen a lépésen túl vagyunk, csakis ekkor kezdődhet a valódi rendrakás! Külső segítséggel vagy anélkül - sok sikert hozzá!

Ps. Igen, sajnos a cégek között is vannak “disznóólak”. Akiknek kényelmes a sok szemét, a possadó langyosvíz. Kényelmes, mert például annyira “hozzánőttek” bizonyos ügyfelekhez, mint a megadó feleség a részeges férjhez. Új ügyfél hónapok, évek óta nem érkezik - de ez így kényelmes. Nem kell foglalkozni az eladással, a sales-tevékenységekkel, hiszen itt a régi megrendelő, aki úgyis tőlünk rendel ismét. Megállt a növekedés, de kit érdekel?
A régi ügyfél persze már messze nem elégedett (mint ahogy az alkoholista felesége sem az), de ez így kényelmes neki is. Tulajdonképpen csak ezért nem vált…

Hétvégén Zalakaroson jártunk, aki kisgyermekkel akar belföldön pihenni, annak nem szabad kihagynia! Itt tényleg mindent megtalálsz, amitől egy hely “gyermekbarát”, sőt: “bababarát” lesz…
A napsütéses időben pedig néhány erdei kép is készült sétánk során. Érdekes fény-árnyék játékok szemtanúi voltunk, miközben az erdő már határozottan tavaszt érez…

Mindig is foglalkoztatott, hogy hogyan lehet jól, hatékonyan beosztani az időt, szervezni a teendőket és feladatokat. Sajnos/szerencsére a mi szakmánk olyan, hogy nem lehet egy napon belül 2-3-6-8 feladatra szétaprózni a figyelmünket, ha valaminek nekiállunk, nehéz a gondolatmenet-váltás. Ezért is szeretünk sokan kora reggel vagy késő este dolgozni, amikor már csend és nyugalom van az irodában, amikor nem jönnek ötpercenként a kollégák a saját aktuális problémájukkal.

Ideális esetben tehát reggel (kinek mit jelent…) bemész az irodába, leülsz, elolvasod a leveleid, megiszod a kávéd, majd szép lassan belerázod magad a napi feladataidba, elmélyülsz gondolatban, és csinálod, dolgozol, gondolkodsz, míg megoldást nem találsz. Vagy míg a takarító nem szól rád éjjel, hogy szeretne felporszívózni a széked alatt is…

Szóval a task-váltás elég nehéz, bár az is igaz, hogy ezt is embere válogatja. Szvsz az igazán mély gondolkodást igénylő feladatoknál nehét, bármilyen habitusú illetőről legyen is szó.

Vannak azonban szituációk, amikor elkerülhetetlen az ide-oda ugrándozás a gondolataid között. Például a fent említett kollégák miatt, akiknek érdekes módon mindig “azonnal” kellünk. Másik eset, amit most saját bőrömön tapasztalok, ha az ember otthonról dolgozik.
Alszik a gyerek = lehet dolgozni, gondolkozni.
Ébredezik = Ctrl+S, már nincs sok időd.
Ébren van = a gép elé leülni legfeljebb egy-egy e-mail írás/olvasás erejéig lehet, de az sem biztos, szóval semmi olyat ne próbálj, amihez mély koncentrálás szükséges.

Magyarul: tanuld meg, hogy ha a gyerek ébren van, azért kell Neked is ébren lenned. Ébren és ébernek, hiszen a hetek-hónapok során a baba egyre inkább átvált villám-üzemmódba.
Ha alszik, akkor meg azért nem lankadhat a figyelmed, hogy el tudd végezni azokat a feladatokat, amiket máskor nem tudsz.

Igen, eseményvezérelt lettem.

Az egyszeri megrendelő mondta valamikor, hogy ő ezt képtelen átlátni, mert az adott projekt “annyira soktényezős, sokváltozós valami“…

Talán ezért (is) vannak a projektvezetők…

Kintről és bentről. Este. Terasz és szoba. Hangulatok.

Az ember gyermek nélkül is tudja (előbb-utóbb rájön), milyen fontos, hogy be tudja osztani az idejét, le tudja szervezni a dolgait, meg tudja valósítani a terveit. Nem mondom, hogy ebben hű-de jeleskedtem, hiszen látszólag sorra buknak/buktak el terveim - viszont amit igazán akartam, amire igazán nagy hangsúlyt fektettem, azt többé-kevésbé mindig sikerült elérnem.

Ilyen szempontból nagyon sokat tanultam, amíg HÖK elnök és külügyi vezető voltam. Nemcsak a saját időm beosztásáról, hanem másokéról is. Egyetem, munka, HÖK - ez így együtt nem semmi hármas volt. És persze mindent igyekeztem tökéletesen…

Ma már másképp alakul ez a hármas. Ha egészen pontos akarok lenni, már “csak” kétfelé kell tudnom összpontosítani: munka és család. Viszont a munka önmagában is nagyobb, felelősségteljesebb falat, mint akkoriban, s a család is nagyobb szelet, mint anno az egyetem és a HÖK. Egészen más. Ma már nem csak azt kell végiggondolnom, hogy a vizsgaidőszakra mennyivel kevesebb munkát vállalhatok, vagy mikor tudok egy-egy külföldi csereprogramot leszervezni, esetleg két Zh között hogyan csapkodjam a dékán asztalát… Sőt… Ma már nemcsak (sőt, elsősorban nem) a saját igényeim vannak a középpontban, sokszor hiába tervezem, hogy ma ezt vagy azt csinálok, “külső” tényezők egy pillanat alatt keresztülhúzzák a számításaimat. Ez a szép benne

Itt a család, a kisfiam, aki számára én vagyok a középpont, a biztonság, a nyugalom szigete. Ha én vagyok, minden van. (Tudom, ez enyhén szólva nem hangzott szerényen, de értitek :)) Emellett ott a munkám, amit muszáj megcsinálnom, lelkiismeretesen, legjobb tudásom szerint. Nemcsak azért, hogy pénzt kapjak, hanem egyébként is. Becsületből. Mert elvállaltam. A lelkiismeretem ilyenkor dolgozik ám rendesen…

Így aztán mára azt is meg kellett tanulnom, hogy hogyan használjam ki azokat a “szüneteket”, amikor anyaként “pihenhetek” kicsit. Ilyenkor veszi át a szerepet a szakember. Ők ketten dolgoznak bennem, és próbálják megtalálni az egyensúlyt.

Nem könnyű. De nagyon szép feladat!

A NetAcademia tudástárában nekiálltam összegyűjteni, amit a különféle szoftver-specifikációkról és dokumentációkról tudni illik/érdemes. Itt pedig a Specifikációk, dokumentációk oldalon tematikusan nekiálltam gyűjteni, mit hol találtok.

Kétféle projekt létezik: Az egyik típus döcög, nyögvenyelősen, fogcsikorgatva haladnak a dolgok, néha ráadásul hátrafelé. A megrendelő is vacakol a saját dolgaival, igazából azt sem tudja, mit is akar tulajdonképpen. Egy kis ezt, egy kis azt, mindent egyszerre, mégis semmit. A szállító meg győzze kitalálni, mi az, amit tulajdonképpen csinálnia kell - ami persze sohasem lesz elég jó.

A másik típusú projekt az “álom”. Haladnak a dolgok. Jól haladnak. A megrendelő pontosan tudja, mit akar, és segíti is ennek megvalósítását. Igazi partner. Pörögnek a dolgok. Neked is pörögni kell, ha lépést akarsz tartani - de ez tulajdonképpen jól esik. Ez az egész jó érzés. Működik.
Ilyen is van.