Az ablak alatt szerenádozók törik meg a szokásos esti alapzajt. Szerenádoznak, ballagnak, érettségiznek. Előttük a Nagybetűs…
Mi 10 éve tettük ugyanezt. Aytaég, már 10 év eltelt? Még csak 10 év telt el azóta? Mennyi minden történt!…
Néhány napja egy nagyon jó barátommal arról beszélgettük, mi volt, mi történt, hol járt a világ 5 éve - és próbáltuk megjósolni, 5 év múlva mi lesz, mi jöhet majd. Egyfajta időgépbe ültünk, felmerült néhány “mi-lett-volna-ha” típusú elméleti kérdés is. Ezekre nyilván nincs válasz, de egy űrhajóban vagy időgépben ülve bátran szárnyal az ember fantáziája is…
Ma este, ahogy itt ülök a nappaliban, édeskettesben a laptopommal, s hallgatom a szerenádozók fiatal-vidám zaját, újra megtöltötték a fejem hasonló gondolatok. A kisfiam békésen szunyókál a szobájában, a Párom hamarosan hazaér, előttem egy csésze kávé, egy könyv, s arcomat megvilágítja a monitor nyugtató fénye. Épp dolgozni próbálok, sikít a határidő - mégis kalandoznak a gondolataim.
10 éve? Érettségi környékén? Hát, majdnem nem mentem be a magyar írásbelire. Aztán szerencsére mégis. Az egyetemre is “csakazértis”, bár sokan nem hittek benne(m). Pár hónap után majdnem itt kellett hagynom, de jó erősek a fogaim, összeszorítottam őket, és inkább nekiálltam dolgozni. Első félév, nappali BME, én pedig bevállaltam egy 20 órás munkát. Ha egyszer maradni akartam az egyetemen, megoldás kellett. Megoldottam.
10 éve érettségiztem, 9.5 éve dolgozom. Közben megfordultam több cégnél, elvégeztem az egyetemet. S rengeteget tanultam - szakmailag s emberileg is. Saját céget alapítottunk, s most űrhajón szárnyalok. Időnként egészen kicsi lánynak érzem magam, ugyanakkor pontosan tudom, merre haladok, mit szeretnék. Tulajdonképpen makacs kicsi lány vagyok… 
S hogy mi lesz 10 év múlva? Ki tudja. Közelíteni fogok a 40-hez, Beni kamaszodik majd. Szakmailag valószínűleg egészen más fordulatszámon, másképp pörgök majd, mint manapság. Ha ma jól döntök, az nyilván kihat a majdani életemre is (s ha nem, az is). 10 év nagy idő. 10 éve még fogalmam sem volt arról, mi lesz velem ma, s mi valósul meg az akkori álmaimból. Ma is vannak terveim, álmaim, ötleteim, tudom, mit szeretnék.
De majd az idő választ ad arra, hogy ebből mi valósul meg. Vajon 10 év múlva mit látunk majd az időgépben?…
Valahol az óceán felett repülök éppen, Seattle felé, az MVP Summit 2008-ra. Számomra csodával határos, hogy végül itt lehetek: az elmúlt 10 napban sikerült elintézni a regisztrációt, szállást, repülőjegyet, stb., s végül kedden a futár feltette az i-re a pontot: meghozta a vízumomat is. Ekkor vált biztossá, hogy a jegyet nem kell visszaváltanom, a szállás lemondanom, s ma valóban itt lehetek.
A 
