ÁghyBlog

Habár nem vagyok designer (sőt…), a mai nap a UX jegyében telt. Először egy teljesen új MOSS farm telepítését kezdtem (hiába, elmúltak az ünnepek, a fiam pedig már a Nagyszülőknél…), távolról elérve a szervert. Némileg lassú volt a kapcsolat, így időnként érdekes dolgokat láthattam a megjelenítésben. Íme például egy IE ablak átméretezése, teljesen friss Site Collection esetén:

Szép, nem?

Ezek után irány a konyha, főzzünk teát. Tudni kell, hogy karácsonyra kaptunk egy elektromos kávé-/teafőzőt, amely elég random módon időnként elárasztott mindent, időnként pedig gyönyörűen lefőzte a teát (kb. 8:2 az árvíz javára). Párommal ketten, két műszaki diplomával, a használati útmutatót többször elolvastuk, hátha valami elkerülte a figyelmünket. Betűről betűre követtük minden utasítását - sikertelenül.

Debug mode ON.

Sokadik próbálkozás, konyhaúsztatás és hajtépés után délután előszedtük az elemlámpát, és alánéztünk. Mármint bele a kancsótartó részbe, ahol a forró víz a tartályból a kancsóba folyik. Itt jött a nap fénypontja: a kancsótartó ugyanis nem teljesen körszimmetrikus, vagyis nem mindegy, milyen szögben áll a füle kifelé! Középre kell igazítani, plusz-mínusz 5 fok, ahogy a kép is mutatja - ellenkező esetben az érzékelője észreveszi ugyan, hogy ott a kancsó, és elkezd folyni a forró víz, ám a lyuk néhány mm távolságra van a kiömlő nyílástól.

Mindenesetre most már száraz a konyha, csészénkben friss tea gőzölög, a User Interface tervező kollégáknak pedig köszönjük

Azt mondják, az IT egy “kiszolgáló tudomány”: más üzletágak feladatát, munkáját hivatott megkönnyíteni. Ezt a gondolatmenetet követve teljesen logikus, hogy hogyan függ(het) össze a banki szektorral, távközléssel, egészségüggyel, nemzetbiztonsággal, stb. stb. stb.

De vajon milyen összefüggés lehet az IT és a marketing között? Igen, marketing, amit az informatikusok túlnyomó többsége megfoghatatlan, sőt értelmetlen pénz- és időkidobásnak tart.
Először is íme egy blogbejegyzés egy marketinges naplójából:

“Ha már az Internet Explorer 7-est használod, ne lepődj meg: több bejegyzés furán lent kezdődik, azaz a blog megnyitása után le kell lapoznod ahhoz, hogy a legújabb bejegyzést el tudd olvasni.
Még nem jöttünk rá, hogy mitől van...”

Ez az a helyzet, amikor egy bizonyos célcsoport nem tudja megfelelően használni a szoftvert. Aki ezen a területen dolgozik, ismeri az érzést, amikor az ügyfél elégedetlen (legyen szó akár dobozos termékről, akár egyedi fejlesztésről). Nyilván vannak esetek, amikor ezzel lehet mit kezdeni, és vannak, amikor nem. Sőt, az is előfordulhat, hogy nemis akarunk ezzel mit kezdeni, mert olyan szűk szegmensről van szó, akik nem relevánsak.
Előfordulhat.

Mivel azonban az IT arra hivatott, hogy más területeket kiszolgáljon, érdemes némileg végiggondolni, pontosan mi is a célunk. Persze nem olyan mélységig, hogy XY blogja menni fog-e IE7 alatt (illetve de, megfelelő szituációkban lehetnek ilyen helyzetek is!) - viszont nagyon fontos, hogy megfelelően pozicionáljuk a majdani célközönséget: kik, mikor, mire és miért fogják használni az adott szoftvert?
Igen, itt máris áthajlik a dolog egy kis marketingbe, piackutatásba.
Van azonban még egy nagyon fontos kérdés: hogyan fogják azt használni? Milyen szokásaik vannak? Mennyire rugalmasak, illetve mennyire ragaszkodnak ezekhez a megszokásokhoz? Érdemes megfigyelni őket mindennapi munkájuk során, hogyan használják már meglévő eszközeiket. Mi ezeknek az eszközöknek az erőssége, gyengesége, hol kell/lehet/nem szabad átalakítani, belenyúlni? - Igen, ez már ergonómia, akár IT-ről van szó, akár nem.
Kijelenthetjük tehát: egy szoftver/hardver/infrastruktúra sikeréhez/eladásához
szükség van nemcsak direkt, hanem indirekt “marketingre” is. Olyan eszközökre, tulajdonságokra, amelyektől használható is lesz az adott termék vagy szolgáltatás.

Ha pedig valamit rosszul csinálunk, hiába veszi meg valaki, ha később nem tudja azt használni. Ebben az esetben egész biztosan nem lesz visszatérő vevőnk. Igen, ez is marketing, sőt némileg közgazdaságtan is, mégis nekünk, IT szakembereknek is figyelnünk kell rá. Mi is ugyanolyan pénzből élünk, mint bárki más…

Ezúton szeretnék gratulálni annak, aki kitalálta, hogy a D. joghurtos poharait ne lehessen egymásba tenni, miután kiürültek.
Már régóta bosszant, gyakorlatilag mióta megszületett ez az új “dizájn”. Gondolom, jó sok pénzt kifizettek, míg valaki egy asztalnál kitalálta, hogy ennek így kell kinéznie. Persze, az alap-funkcióját betölti, végül is joghurtot lehet benne szállítani, tárolni, belőle fogyasztani. Sőt, maga az anyaga tényleg masszívabb, mint a régiek voltak, valószínűleg kevesebb a szállítás közbeni sérülés.

De miért nem lehetett a formáját is úgy alakítani, hogy az ember kellemes érzéssel egyen belőle, és ne azzal a gondolattal, hogy mire a család megeszi a reggeli adag joghurtját, tele is lesz a szemetes??

(Elnézést a nem-szakmai bejegyzésért, de ha jobban belegondolunk, a szoftverek világában is számos hasonló, joghurtszagú példát találunk…)

Nem, nem arról szeretnék most írni, hogy milyen helyzetben van a magyar egészségügy orvosilag, betegileg, pénzügyileg, stb. Ezt már sokan, sokfelé megtették, nem hiszem, hogy az én feladatom lenne, és főleg nem itt, nem ebben a formában.

Ma azonban történt valami, ami nem hagy nyugodni. Kisfiamat a szokásos havi ellenőrzésre vittem a gyerekorvoshoz. A dokink nagyon jó fej, mindig szán időt arra is, hogy emberileg is foglalkozzon a gyerekkel. Ma az informatikára terelődött a szó, és mondtam neki, hogy bizony-bizony, nekem is ez a szakmám. Nos, nem kellett biztatni: menjek csak oda, majd ő megmutatja, micsoda rendszerük van, ezt nem lehet használni, folyton lefagy, elvesznek adatok, stb. stb. stb. A régi munkahelyein legalább lehetett dolgozni, itt meg csak a baj van ezzel a fránya számítógéppel.

Megnéztem. Szégyen. Én szégyelltem magam a szoftver gyártói helyett, hogy ilyet el mernek adni busás összegekért a XXI. században. Gyalázat. Ott kezdődik a dolog, hogy az adatokat lokálisan tárolja, az asztali gépen, ott a rendelőben. Minden orvoshoz külön adatbázis van, doki1, doki2, … dokiN néven, és minden dokinak tudnia kell, hogy melyik sorszám tartozik hozzá. Jogosultságkezelés: van a desktopon N db. ikon, mindenki a sajátjára klikkel, úgy indítja a “szoftvert”, amely így a megfelelő sorszámú adatbázist tölti be…
Mentés: manuálisan. De nem ám a szoftverből. Nem. Van egy mentes_cd.exe és egy mentes_usb.exe… Találjátok ki, melyik mire szolgál

Szó szerint majdnem elájultam. Itt tartunk. Ha dokicsere van, akkor egyszerűen továbbadja a sorszámot, és kész, innen kezdve az új 3-as orvos kezeli a 3-as adatbázist. Ha netán új doki jönne, mert a kerületben olyan ütemben sokasodnak a gyerekek, hogy ez indokolttá válik: igen, ebben az esetben a gyártó cég jó pénzért létrehoz ez új adatbázist és egy új indítófile-t.

Kérdezte a gyerekorvos, mit lehet kezdeni ezzel, egyszerűen képtelenek dolgozni. Adatvesztés esetén (ami elég gyakran előfordul) a papír alapú kartonokról kell újra bepötyögniük mindent, melyik baba milyen oltást kapott meg, milyen gyógyszert írtak fel neki, milyen betegsége volt/van, stb. Csak annyit mondtam neki, hogy a kukába kellene dobni ezt az egészet, és venni helyette egy használhatót.

Utolsó kérdését már le sem írom, a válaszom annyi volt: nem, épeszű és normális színvonalú informatikus ebbe nem nyúl bele, hogy ezt vagy azt megjavítson-kikalapáljon. Nem. Nem. Nem.

Annak idején írtam egy ergonómiai véleményt az MT-ről, még az egyetemen, az egyik tantárgy nagyházijaként. Azóta a LolkaBlogban is a WP-t kezdtem használni, és íme, itt is, úgyhogy megérett a gondolat, hogy visszatérjek rá.

Lássuk tehát. A WP adminisztrációs oldaláról sajnos nem tudok beszámolni, hiszen mindkét szerveren csak “vendég” vagyok, még ha az egyik itt figyel is a kamránkban. Erről a témáról Gaba blogját érdemes figyelemmel kísérni.

Felhasználói szempontból rendkívül kényelmes a rendszer. Nagyon sok funkció érhető el, mégis rendszerezett, áttekinthető. A menüje kétszintű, ez is tetszik, így csoportosítva érek el mindent, teljesen logikus elrendezésben. Sőt, még annak az ergonómiai “alapelvnek” is megfelel, hogy egy szinten 6-8 elemnél többet nem találunk, ezzel is csökkentve a felhasználóra zúduló egyidejű információmennyiséget.
(more…)

Ha hiszünk a reklámoknak, manapság már az egész világ ergonomikus: a billentyűzet, a műszerfal, a gyerekjátékok, az esztergapad, az űrszonda… De úgy érzem, ez is azon kifejezések közé tartozik, melyeket használunk nap mint nap, de pontos jelentésével nem vagyunk tisztában.

Maga az ergonómia szó a második világháború után a görög ergos (munka) és nomos (törvények) szavak összetételéből alakult ki. Akkoriban tehát az emberi munkavégzés törvényeivel kapcsolatos tudományág volt, később jelentése igencsak kiszélesedett. Az angol szakirodalomban „human factors” kifejezéssel egyenértékű ergonómia szó egyik (Sanders és McCormick által 1993-ban meghatározott) definíciója:

„A ’Human factors’ feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket az emberi viselkedésről, korlátokról és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, gépek, rendszerek, a munkafeladat, a munkakör és a környezet tervezése során, mint a hatékony működés, valamint a biztonságos és kényelmes emberi használat (alkalmazás) feltételeit.”

Hatékony, biztonságos, kényelmes. A környezetünkben valóban mindenről elmondható ez?