ÁghyBlog

A reptéren ülök, újabb út veszi kezdetét - hazafelé. Hosszú, tartalmas, izgalmas és érdekes hét áll mögöttem. Már értem, mit jelent az a feltöltődés, amit ez a hely ad, amiről Péter és Zsolt már oly sokat mesélt. Sokmindent megértettem az elmúlt napokban. Talán túl sokat is.

A hétfői paintball után kedden és szerdán open space session-ök egész nap. Ezt úgy képzeljétek el, hogy reggel 8:30-ra beültünk egy terembe, s estig ki sem jöttünk onnan. Annyira feszített volt a tempó, hogy még az ebédet is elénk tették a laptop mellé, s ment tovább az adott téma. A többiek (István, Zsolt, stb.) nem is nagyon értették, miért “különcködöm” ennyire, de végül csak sikerült összehozni egy közös vacsorát tegnap este.
A Summit szakmailag nagyon brutális volt tehát, rengeteg újdonság, ötletelés. Minden témához ott volt az adott team több tagja is, nemcsak az előadó, így valódi diskurzus alakulhatott ki. Igazán jó volt érezni, hogy a Product Group tényleg épít az MVP-k véleményére, sőt…

Számomra az is hihetetlen folyamat volt, ahogyan a többi SP MVP “életre kelt” számomra. Olyanok is, akik eddig csupán “legenda” voltak számomra. Akiknek eddig csak a blogjait vagy könvyeit olvastam, most hús-vér emberként álltak mellettem, együtt lőttük el a több mint 80.000 töltényt, együtt voltunk egész nap, napokon át, s közben rengeget beszélgettünk.
Jó volt érezni, hogy a SP MVP-k mint egy igazi working group, valóban nekiállunk együtt gondolkodni, ötletelni, hogyan lehetne még jobb a termék, az ügyfelek és a fejlesztők szemszögéből egyaránt.

…

Időközben felszállt a gépem, sorra lépem át az időzónákat, hogy egyszer csak 9 órát visszaöregedve landoljak a magyar valóságban.

…

A Summiton nemcsak előadásaink voltak. Egyik este a Product Group tagjaival vacsoráztunk, ahol az MSDN dokumentációt készítő team egyik vezetőjével kerültem egy asztalhoz. Másnap reggel a TechNet csoport tagjai láttak vendégül egy reggeli erejéig engem és három másik SharePoint MVP-t (Andrew Connell, Robert Bogue, Matthew McKennie). Mindkét alkalommal igen hasznos dolgokat tudtam meg arról, hogyan is készülnek a különféle dokumentációk, milyen életciklusuk van, illetve hogyan lehet bekapcsolódni a magába dokumentálás folyamatába.

Az i-re a pontot azonban egy olyan látogatás tette fel, amelyet tulajdonképpen még álmodni sem mertem volna, amikor elindultam otthonról. Amikor Smulovics Péter januárban felkért, hogy az V. Architektúra Fórumon az OBÁról tartsak előadást, még magam sem gondoltam, hova vezet ez az út. Megismerkedtem az OBA Composition Reference Toolkittel, s azt kell mondjam: új világot fedeztem fel. Nemcsak az otthoni két előadás (AF + VS2008 Launch) van a hátam mögött a témával kapcsolatban, de számos blogpost is - nemcsak magyarul, angolul is. S úgy tűnik, angol szavaim Redmondig elhallatszottak - szerda délutánra ugyanis sikerült egy találkozót megbeszélnem Karthik Ravindrannal, az OBA Composition Reference Toolkit “atyjával”. Az irodájában látogattam meg, s egy igen tartalmas, izgalmas, ám közvetlen beszélgetést folytattunk a SharePointról, OBÁról, a Composerről, ezek helyzetéről, valamint a jövőbeli tervekről. Sikerült azzal kapcsolatban is közös nevezőre jutni, hogy a jövőben hogyan tudunk majd együttműködni, milyen területeken segíthetjük egymás munkáját.

…

Némi szünet után újra itt. Egy kisebbfajta (nagyobb) légörvény-zónán jöttünk át, muszáj volt megszakítani az írást - a gép ugrált alattam, a laptop az ölemben, időnként az öv tartott a székben… “Please don’t panic” - ezt hallgattuk perceken át, felváltva a légikísérőktől és a pilótától…

…

Már nem pánikolok, sőt. Valami hihetetlen nyugalommal töltött el ez a pár nap. Feltöltődtem, szakmailag és emberileg egyaránt.
Most, hazafelé tartva pörög az agyam, végre van időm gondolkozni - elkezdtem feldolgozni az eseményeket. Azt hiszem, ez eltart még egy ideig. Ilyen tömény élményben még talán soha nem volt részem, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan újra megtapasztalhatom ezt az érzést. Az ember már egy alkalom után is függővé válik…

Hát, ilyen az én Redmondom…

Péntek óta sokminden történt itt Seattle-ben. Miközben mi a várost jártuk, szép lassan megérkeztek az MVP-k a világ minden tájáról, hogy hétfőtől kezdetét vegye az MVP Global Summit 2008.

Maga a város érdekes. Érdekes abban az értelemben, hogy pörög, nyüzsög - engem mégis sokkal inkább megnyugtatott, mint felpörgetett volna. Nem érzem idegennek, nincs “túrista” érzésem. Itt vagyok, és ez jó. Távol mindentől és mindenkitől, lehet gondolkozni, nem csörög a telefon, nem potyognak az e-mailek, nem nyomogatja Beni az Entert és a Power gombot folyamatosan, amikor próbálok géphez ülni… (Na jó, ez utóbbi tényleg hiányzik egy kicsit )

Vasárnap estére megérkezett a többi MVP is, így estére a SharePoint csapat rögtönzött egy vacsorát, ott vettem részt. Hihetetlen ez a csapat: a világ minden tájárül érkezett kb. 90 SP MVP, és mindenki régi jó ismerősként kezeli a másikat. Mintha minden héten együtt söröznének. Pontosítok: söröznénk. A blogvilágnak köszönhetően, és az elmúlt héten váltott e-maileknek köszönhetően ugyanis engem is régi jó ismerősként köszöntöttek, mint újoncot a csapatban. Kevés ilyen élményben volt részem eddig…

Valahogy itt az az érzése az embernek, hogy működnek a dolgok. Működnek. Ami otthon egyáltalán nem vagy csak fogcsikorgatva megy, az itt természetes. Hihetetlen élmény…

A Summit hivatalosan hétfőn, tegnap kezdődött. A SharePoint Product Group azonban csapatépítést szervezett SP MVP-knek, melyre engem is meghívtak. A csapatépítés tárgya többek között: paintball Időnként szakadó esőben, időnként szikrázó napsütésben, egész nap a sarat tapostuk és próbáltunk kollaborálni A héten további események is lesznek, melyek célja a SP MVP Communiy erősítése.

Néha tényleg úgy érzem, ahogy itt mondani is szokták: ez egy “big family”. Tényleg az

A hivatalos adatok szerint 140 SharePoint MVP van a világon, ebből 106 MOSS MVP, a többiek WSS. Ebből 90 körül regisztráltunk a Summitra, a tegnapi csapatépítésen pedig kb. 30-an vettünk részt.

A mai nap viszont már keményen a sessionöké, ilyen szempontból csatlakoztunk a többiekhez - természetesen saját témákkal, SP specifikus session-ökkel. A SP-on belül is a Developer szekcióban ülök, ahol rengeteg érdekes dolgot látunk, hallunk, beszélgetünk és tanulunk. Túl sokat nem árulhatok el az itt elhangzottakról, annyit azonban mindenképp, hogy hihetetlen érzés azt látni, érezni, megtapasztalni, ahogy leülnek közénk a Product Group tagjai, és együtt ötletelünk arról, milyen legyen a termék következő verziója, ahogyan ők is igyekeznek tőlünk begyűjteni a “real world” tapasztalatokat, igényeket és problémákat - s mi is láthatjuk, merre halad a világ, milyen fejlesztések folynak éppen, s mik a további terveik.

“Előadások” helyett valódi interaktív beszélgetések ezek, egy nagy közös játék.

Ez a post valamikor de. 11 körül születik - otthoni idő szerint. Itt éjjel 2 múlt, a szervezetem pedig úgy gondolja, reggel van. Azt hiszem, most jön a kettes számú trükk: fitnessterem, majd alvás tovább…

Délután viszont, legyőzve az akkor zombiságomat, még sikerült sétálni egyet a környéken, így máris találtok néhány képet a galériában.

Valahol az óceán felett repülök éppen, Seattle felé, az MVP Summit 2008-ra. Számomra csodával határos, hogy végül itt lehetek: az elmúlt 10 napban sikerült elintézni a regisztrációt, szállást, repülőjegyet, stb., s végül kedden a futár feltette az i-re a pontot: meghozta a vízumomat is. Ekkor vált biztossá, hogy a jegyet nem kell visszaváltanom, a szállás lemondanom, s ma valóban itt lehetek.

Magára az utazásra nem sok szót szeretnék vesztegetni. Ez az első utam másik kontinensre, ilyen távolságra - együtt minden újdonsággal: oda-vissza róni a km-eket a frankfurti repülőtéren Novák Úrral (tényleg futócipőben kellett jönni ), az időeltolódás, a tizenx órás út, stb. Sokaktól, sok tanácsot kaptam, ezeket ezúton is köszönöm. Terveim szerint aludni fogok az úton, hiszen az a 9 óra eltérés igen jelentős, ám mindezideáig nem sikerült - úgyhogy elővettem a laptopot. Ki tudja, jó stratégia-e?…

Szólok előre: többen a sört ajánlották, ám az esetleges helyesírási hibák nem ennek köszönhetőek, nem ittam altató-sört indulás előtt, vagy itt a gépen. Ha mégis elgépelek valamit, vagy egyik mondat közepén megszakad ez a post, az nem ennek köszönhető. Én ugyanis in-the-medias-res, Novák Úrra hallgattam inkább: gin tonic! Most várom a hatását…

S hogy reményeim szerint hova tartok? Nyilvánvalóan az ember nem céltalanul utazik egy Summitra. Élmény, tapasztalat - emberileg és szakmailag egyaránt. Az élmény részéről is igyekszem majd írni, ám biztos vagyok benne, hogy ezt nem lehet ily módon átadni. Még talán személyes beszélgetések során sem. Az ember a saját élményeit gyűjti, másoktól elbeszéléseket kaphat. Ha pedig másoktól kap élményt, az közös élménnyé lép elő, s ezáltal teljesen más dimenziót nyit.

Szakmailag viszont hiszek abban, hogy nemcsak számomra lehet előnyös ez az utazás. Értelemszerűen nem adhatom vissza egy az egyben az itt szerzett szakmai tapasztalatokat, ám igyekszem minél több hasznos információt megosztani veletek. Terveim szerint az OfficeDevs.hu-ra fogom feltenni a szakmai érdekességeket, újdonságokat. Itt a saját blogomon pedig inkább a személyes élményeket fogom megosztani veletek. Vagyis a “Megjelent az OBA VPC” típusú híreket ott keressétek; az “Együtt vacsoráztam Andrew Conellel és Lawrence Liuval” típusúakat pedig itt. Természetesen a két blog között leszenk átlinkelések, kereszthivatkozások is.

Azáltal, hogy MOSS MVP-ként én képviselem Magyarországot, úgy érzem, egyfajta interfészt is biztosítanom kell Közöttetek és a Summit között. Ezért ha van kérdésetek, vagy olyan SharePointos üzenetetek, amelyet szeretnétek továbbítani a SP Product Group vagy a SP MVP-k felé, ne kíméljetek…